OnlineLove
Csetlő botló ismerkedős mozdulatok, egy végetérő házasság után baráti unszolásra azon vettem észre magam, a neten pörgök. Napi több mint 100 kedveléssel, szebbnél-szebb hímekkel, válogatok jobbra és balra… (Leginkább balra…)
Elsőre egyből “szerelmes lettem”… Ez a fiú, nálam majdnem tíz évvel fiatalabb és egészen rendben van. Gyönyörű a foga, a bőre, a szeme.. a szeme hihetetlen. Ez ugye eléggé hülyén hangzik, de hogyan máshogy ítélnél meg pár kép alapján valakit. Amikor Petit megismertem, akkor már elég régen nem volt férfival dolgom. Az rögtön lejött, hogy nem éppen azonos szinten éljük az életünket, és a helyesírásából az is, ő kevésbé szeretett tanulni mint én. De mindez mit számít, amikor itt van ő, aki dolgokat csak velem akar kipróbálni, aki írásban már levarázsolta minden ruhámat… Mit számít bármi is. Peti viszonylag közel lakik hozzám. Na jó annyira nem, mert úgy 70 km. Viszont arra nagyon figyeltem (eleinte), hogy véletlenül se ismerjen fel senki, és minél messzebb legyen az akivel beszélgetek, nehogy ismerősbe botoljak.. ( Na.. Erről lesz még sztorim 😀 ) Szóval Peti. Pár hét beszélgetés után, játszottunk a gondolattal, hogy találkozni kéne. Peti tapasztalt online pasi, így elfogadtam amikor azt mondta, hogy összefutunk valahol és látni fogjuk, szimpatikus-e a másik. Féltem, hiszen lehet ő egy sorozatgyilkos is. De kíváncsi voltam és meg akartam ismerni őt. így egy szombat este amikor egyedül voltam otthon, játszadozás közben fel
OnlineLove
vetettem, mi lenne ha egy óra múlva találkoznánk egy semleges helyen. Ha nem szimpatikus a másik személyesen, akkor elköszönünk és ennyi. (Arra mindig gondosan ügyelek és ajánlom mindenkinek, hogy legyen legalább egy valaki aki tudja pontosan hol is vagy! – Ezt nem kizárólag az online ismerkedésre értem! Mindig tudja valaki hogy vagy! Gondolj csak bele, hogy defekted lesz.. Ha van egy barát/barátnő aki tudja úton vagy, nem kapcsolja ki a telefonját, lesz kihez fordulnod. – ) Szóval meglepetést okozva és magam is meglepve elindultam… Soha nem használtam GPS-t, hát most sem. Csak néztem a térképet a telefonomon. Mivel a lovagom utálja a dohányzást és ez ki is nyilvánította a társkereső oldalon, így gondosan ügyelve, hatalmas huzattal az autómban szívtam a cigarettát, ami némiképp segített a stresszt oldani, miközben a telefonom térképét sasoltam állandóan, hiszen nem tudtam az utat. Egy benzinkúton beszéltünk meg találkozót, úgy este 8 körül voltam várható, egy tavaszi estén. Persze direkt korábban mentem, mert szerettem volna nem megérkezni, hanem én lenni a várakozó fél. Így is lett gyakorlatilag, ha leszámítom azt az öt percet, amíg mögöttem jött az autójával és végignézte hogyan kukucskálom a helyes útvonalat a táblákon, hogyan tévesztem el a körforgalom kihajtóját, miközben kipöckölöm a cigarettámat az ablakon…
Megérkeztünk. Nagyon izgalmas ilyenkor, hogy megismered-e? Más lesz-e mint a képeken… ( Nos. Igen. Minden esetben más az illető, mint addig hiszed! Mindig! Nagyrészt te találsz ki magadnak egy pasit, és vele szeretnél találkozni. De ő ugye nem a képzeleted szüleménye, ő egy létező férfi… ) Szóval Petihez vissza. Peti 186 cm, én 165 vagyok… Itt már vicces volt picit, bár tudtuk ezt. De 20 cm az nem kevés… (És ekkor még a platform cipőm is rajtam volt.) Mivel a szimpátia elsőre megvolt, sőt ugye hetek óta ismertük egymást, a napi rutinunk része volt beszámolni egymásnak minden apróságról ami velünk történik, majd hajnalba nyúlóan szerelmesen chatelgetni, így kis idő után beültem az autójába. Megkérdezte, merre menjünk, de mivel ő volt hazai terepen és különben sem nagyon kaptam levegőt az izgalomtól, csak kinyögtem egy mindegy-et…
-Megmutatom hol lakom? Jó? Van kedved megnézni?
-Igen. Persze. Feleltem izgatottan, hiszen sejthető volt ez mit is jelent.
Amikor odaértünk, igazi úriemberként kinyitotta nekem az ajtót, gondosan megmutogatott mindent, és igazi csetlő botló óvodásokként viselkedtünk… Egy ideig. Egészen addig, amíg az ágyon ülve meg nem simogatta a térdem, miközben én vele szemben ültem, és húzott magához miközben megkérdezte, hogy nem jössz-e közelebb… Pillanatok alatt borzasztó közel kerültünk egymáshoz, és minden gátlást levetkőzve már egymásba voltunk gabalyodva. Egy kevéske alvás is belefért még, amikor megkértem vigyen vissza az autómhoz, amit szó nélkül megtett. Ezt még egyszer vagy kétszer ismételtük meg, de ennél több nem lett, mivel iszonyatosan előjöttek a köztünk lévő különbségek, tőle a “szégyellsz engem” kérdések és hasonlók.
Nagyon nagyon szerencsés vagyok, hiszen egy szuper emberrel sikerült belevágnom ebbe a cseppet sem zökkenőmentes világba. A mai napig szoktunk beszélni, facebook ismerősökként egymás életének részesei maradtunk. Azt kívánom minden kezdő netes társkeresőnek, hogy ilyen élménnyel tudjon indulni, vagy ennél sokkal jobbal. Nagyon sok történetem van még, de alapvetően ez meghatározott mindent. És a mai napig jó szívvel gondolok Petire, pedig volt már hozzám sokkal jobban illő partnerem is, de ebben ő volt az első. És ez soha el nem felejtős, mint az első csók, vagy az első együttlét.
OnlineLove
Szóval folytatom, mert nem adjuk fel!
-OnLineLove –
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: